Teszt: Yardman HE 5150 fűnyírótraktor

Ahogy az autópályán örök sóvárgással nézek az elsuhanó Porsche után, ugyanolyan vágyakozással lesem a közmunkásokat a közparkokban, ahogy gumicsizmában, overallban meglovagolják fűnyíró traktoraikat. Egy pillanatra elgondolkodik az ember, mi értelme iskolának, családnak, otthonnak, stabil egzisztenciának, ha irodistaként aztán már nem pattanhatunk fel bármikor a gyermekkorunk óta vágyott csodára, a pöfögő, zötyögő kistraktorra. De miért is ne ülhetnénk? Hisz kapható már minden sarkon, nekünk is lehet egy!

Nono, azért csak óvatosan. Zabolázzuk meg vágyainkat, ne szaladjunk az öszespórolt cigi- és sörpénzt lobogtatva a sarki barkácsáruházba a háromszázezres csodáért, hogy ide vele nyomban, mert nagyot csalódhatunk. Egyrészt nem is biztos, hogy kell nekünk egyáltalán.

Számos traktorvásárló Apa jön rá a beruházás után, hogy a kiskertjébe vett terebélyes traktort valahol tárolni kell, és soha többet nem lehet majd kényelmesen gyufából Eiffel-tornyot építeni a garázsban félórás logisztikai megelőző hadművelet nélkül. Ugyanakkor, hacsak egy mindenre elszánt akcióval tényleg nem tarolja le egyszer s mindenkorra az Anya által ide-oda elültetett szép kis virágokat, örökzöldeket, bokrokat, fácskákat, továbbra is el kell dolgozni a gyep részleteit szegélynyíróval, kis fűnyíróval, hiszen a traki nem fér be mindenhová.

És itt kanyarodhatunk vissza az előző napirendi ponthoz: lehet, hogy mégis elég lesz az a három kiló. Csak nem az új, Távol-Keletről faládában félig összerakva érkezett nyiklő-nyekló vackot kell megvenni belőle, hanem egy másik Apa által már megunt minőségi darabot. Ha nem is bízunk a gombamódra szaporodó használtgép-kereskedésekben sorban álló, kifakult, nyugat-európábai lomtalanításokon került darabokban, számos apróhirdetést találhatunk kiábrándult tulajdonosok tollából, alig használt márkás traktorokról. Még egész pofás John Deere-t is találtam 145 ezerért az Expresszen . Igaz, hogy oldalkidobós, tehát ház körüli munkára nem való.

Mert melyik is a jó traki? Kezdjük az alapoknál. Nagy különbség van traktor és traktor között, az igazán profi, tartós, erős szerkezet általában ismert japán vagy amerikai gyártó terméke. Japán vagy amerikai motorral, akár két hengerrel, OHV-vezérléssel (csendesebb járás, kisebb vibráció), mechanikus helyett hidraulikus hajtással. A műfaj Rolls-Royce-ai a Kuboták, Yanmarok, John Deere-ek, Hondák, az MTD drágább modellei. Ezeket általában saját márkás, vagy Briggs & Stratton, esetleg Kawasaki motorral szerelik, melyek jóval tartósabbak, mint a nóném gépek.

A fűnyírótraktoroknak három nagy alfaja ismeretes, úgy mint az oldaltkidobós, a hátulkidobós-fűgyűjtős és a mulcsolós. Előbbi inkább közparkok, ipari méretű gyepek (ha létezik ez a kifejezés) kezelésére jó, hiszen úgy tervezték, hogy ne szedje össze a füvet, hanem terítse el egy sorban, aztán majd összeszedi más. Ezek a gépek is felszerelhetők fűgyűjtővel, de mivel egy hosszú csövön kell elballagnia a lekaszált fűnek a tartályig, gyakran összetömörödik a cucc, elakad a rendszer. Főleg, ha kicsit vizes a pázsit. És nincs idegesítőbb, mint félpercenként leugrálni a traktorról, amit azért vettünk, hogy ülhessünk rajta.

A hátulkidobós gépeket eleve gyűjtésre tervezték, a pengék egy lyukon át egyenesen a tartályba szórják a füvet. Ha megtelik a tartály, a depóhoz tolatva a tartályból kihúzható kart meghúzva a fű könnyen kibillenthető, hogy aztán majd legyen vele valami.

Ezt a valamit, a nyírás utómunkálatait spórolhatja meg, aki mulcsolós, elülső vágóasztalos, hátul kormányzott kerti fűnyírótraktort vásárol. Ez a gép maga előtt tolja a kaszáit, és nemcsak lenyírja, de össze is szecskázza a füvet, majd egyenletesen elteríti a gyepen.

Nagyon szimpatikus, ahogy a megtermett pázsit nem jut el szeméttelepekre rohadni nejlonzsákokban, hogy évente műtrágyával pótolják a vele együtt elhordott tápanyagokat (a legtöbb elővárosi kertes házban ezt a hülye módszert alkalmazzák a környezettudattalan lakók). Sőt, a komposztálással sem kell bajlódnunk, ha van annyi tartás bennünk, hogy ne a szemétre dobjuk a füvet. Nyírás után pár napig kicsit ugyan csúnyább így a gyep, de a vizuális hátrányért kárpótlást nyújt, hogy a mulcsoló fűnyíró kormányzott hátsó kerekeivel, bárhova bedugható vágóasztalával szinte kiváltja a szélek, peremek külön kezelését kézi cuccokkal. Én, ha vennék, ilyet vennék. Még ha gyakrabban is kell vele nyírni: a túl magas fűvel megkínlódik a mulcsolós gép.